Románia oltási problémái már a világjárvány előtt láthatók voltak

Románia már évekkel a COVID–19-világjárvány előtt jelentős nehézségekkel küzdött a megfelelő gyermekkori átoltottság fenntartásában. Az INSP 2016 júliusában született, 24 hónapos korban felmért gyermekekre vonatkozó elemzése azt mutatja, hogy a vizsgált oltások többségénél az átoltottság elmaradt a 95%-os céltól, rendkívül nagy különbségek voltak a megyék között, és – talán ez a legfontosabb – a problémát nem lehet pusztán az oltások elutasításával magyarázni. Messze a leggyakrabban jelentett ok az oltáson való meg nem jelenés volt.

Az Országos Közegészségügyi Intézethez (INSP) tartozó Fertőző Betegségek Országos Felügyeleti és Ellenőrzési Központja által készített dokumentumot 2026. július 6-án tették közzé az intézet honlapján, noha maga a felmérés 2018 augusztusában készült. A dokumentum fontos pillanatfelvételt ad a romániai Országos Oltási Program akkori helyzetéről. Összesen 14 916, 2016 júliusában született gyermek oltási előzményeit vizsgálták meg, ami az adott élveszületési kohorsz 85,7%-át jelentette.

Az adatok 2026 perspektívájából még érdekesebbek. Azt mutatják, hogy a Romániában később megfigyelt problémák nem a világjárvánnyal kezdődtek, hanem már meglévő sérülékenységekre rakódtak rá: a gyermekek nyomon követésének nehézségeire, az oltásokon való meg nem jelenésre, jelentős területi különbségekre, egyes oltások szelektív elutasítására és az oltási nyilvántartások közötti eltérésekre.

24 hónapos korban a legtöbb oltásnál már nem érték el a 95%-os célt

A felmért gyermekek körében a BCG-átoltottság 95,8% volt, így ez volt az egyetlen országos mutató, amely meghaladta az INSP elemzésében alkalmazott 95%-os célt.

A többi oltás esetében alacsonyabb értékeket mértek: a gyermekgyógyászati hepatitis B vakcina három adagjánál 93,4%-ot, a DTaP, IPV és Hib három adagjánál 87,7%-ot, az MMR egy adagjánál pedig 90,2%-ot.

Itt jelenik meg a dokumentum értelmezésének egyik legfontosabb módszertani korlátja. Az INSP egyrészt a 14 916, ismert oltási előzményekkel rendelkező gyermek körében számított átoltottságot közli, másrészt azokat az értékeket is, amelyeknél a nevezőt a kohorsz valamennyi élveszületése jelenti.

Az MMR esetében például az átoltottság a felmért csoportban 90,2%, miközben a teljes élveszületési kohorszhoz viszonyított arány 77,4%. A különbség 12,8 százalékpont.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden olyan gyermek, akit nem sikerült felmérni, oltatlan lett volna. A dokumentum nem írja le a felmérésen kívül maradt teljes csoport oltási státuszát, ezért ezek a gyermekek nem tekinthetők automatikusan oltatlannak. Az összes élveszületést alapul vevő érték elsősorban annak érzékeltetésére alkalmas, hogy mekkora volt a rendszer bizonytalansági tartománya.

Az egyik legfontosabb következtetés: nem az oltás elutasítása volt a fő jelentett ok

A felmért gyermekek közül 2 617, vagyis 17,5% nem rendelkezett az életkorának megfelelő teljes oltási sorral.

Az INSP által rögzített leggyakoribb ok nem az oltás elutasítása, hanem a meg nem jelenés volt, amelyet az életkoruknak megfelelően nem oltott gyermekek 46,7%-ánál jelentettek.

Ezt a „külföldön született/külföldre távozott” kategória követte 17,1%-kal, az MMR-oltás elutasítása 11,3%-kal, az orvosi ellenjavallatok 10,6%-kal, valamint az összes oltás általános elutasítása 7,4%-kal.

Ezeket az arányokat óvatosan kell értelmezni, és nem lehet egyszerűen összeadni őket: a dokumentum általános okokat és egyes vakcinákra vonatkozó specifikus okokat egyaránt tartalmaz, ezért a kategóriák nem feltétlenül jelentenek egymástól teljesen elkülönülő csoportokat.

Egy másik részlet is figyelemre méltó. A Hep B, DTaP/IPV/Hib vagy MMR esetében a vakcinahiányt ebben a felmérésben nem jelentették az oltás elmaradásának okaként. A BCG esetében a vakcinahiány a rögzített okok 1,1%-át tette ki, és mindössze egyetlen megyében, Vranceában jelentették.

Az általános üzenet mindazonáltal fontos. Az adatok nem támasztják alá azt az egyszerű magyarázatot, amely szerint az elégtelen átoltottságot elsősorban az oltásokat elutasító szülők okozták volna. A probléma jelentős része a jelek szerint az egészségügyi szolgáltatásokkal való kapcsolat folyamatosságával és az oltáson meg nem jelenő gyermekek visszahívásának képességével függött össze.

A 2018-as adatok hasonlítanak az évekkel később azonosított akadályokra

Ezt az értelmezést jóval újabb hivatalos kutatások is alátámasztják.

2025-ben a WHO és az INSP bemutatta egy 2024 végén, Brașov, Timiș és Covasna megye vidéki és félvárosi közösségeiben végzett kvalitatív vizsgálat eredményeit. A feltárt problémák között szerepeltek az elmulasztott időpontok és az azt követő további emlékeztetők hiánya, a könnyen érthető információkhoz való hozzáférés nehézségei, a dokumentumok hiánya, a háziorvoshoz való bejelentkezéssel kapcsolatos problémák, valamint az egészségügyi szolgáltatások gyakorlati elérhetőségének nehézségei.

A látszólag egyszerű „meg nem jelenés” kategória, amely a 2016-os kohorszban az INSP által azonosított esetek csaknem felét tette ki, nagyon különböző mechanizmusokat takarhat. Egyes esetekben oltási bizonytalanság állhat a háttérben, máskor viszont a család mobilitása, adminisztratív nehézségek, elégtelen kommunikáció, hozzáférési problémák, vagy egyszerűen a család és az egészségügyi rendszer közötti kapcsolat megszakadása.

A 2018-as jelentés nem teszi lehetővé e mechanizmusok elkülönítését a „meg nem jelenés” kategórián belül. A későbbi WHO–INSP-vizsgálat azonban megmutatja, miért nem szabad ezt a kategóriát automatikusan az oltás elutasításával azonosítani.

A városi paradoxon: több oltás esetében alacsonyabb volt az átoltottság a városokban

Az INSP dokumentuma egy másik intuitív magyarázatot is árnyal: azt, hogy az oltási problémákat elsősorban a vidéki térségekben kell keresni.

A DTaP, IPV és Hib három adagjánál az átoltottság a városi térségekben 86,3%, vidéken pedig 89,7% volt. Az MMR esetében a különbség még nagyobb volt: városon 87,9%, vidéken 93,5%.

A 2 617 hiányosan oltott gyermek közül 1 702 városi, 915 pedig vidéki környezetből származott. A jelentésben szereplő létszámok alapján végzett számítás szerint a felmért városi gyermekek körülbelül 19,7%-a volt hiányosan oltott, szemben a vidéki gyermekek hozzávetőleg 14,6%-ával.

A jelentett okok is különböztek. A meg nem jelenést a városi, életkoruknak megfelelően nem oltott gyermekek 50,6%-ánál, míg a vidéki gyermekek 39,5%-ánál rögzítették. Az MMR elutasítása szintén gyakoribb volt városi környezetben: 13,5% a 7,4%-kal szemben.

Ezek az eredmények nem jelentik azt, hogy bizonyos vidéki közösségekben az oltásokhoz való hozzáférés ne jelentene problémát. A WHO és az INSP újabb kutatásai egyes sérülékeny közösségekben éppen ennek ellenkezőjét mutatják. Ugyanakkor arra utalnak, hogy egy olyan országos politika, amely az alacsony átoltottságot kizárólag vidéki hozzáférési problémaként kezelné, a jelenség fontos részét figyelmen kívül hagyná.

Bukarest volt az egyik legegyértelműbb figyelmeztető jel

A leglátványosabb különbségek akkor jelennek meg, amikor az adatokat területi bontásban vizsgáljuk.

A DTaP, IPV és Hib esetében a vizsgált 42 területi egység közül mindössze négyben érte el az átoltottság a legalább 95%-ot, miközben 18 területi egységben 90% alatt maradt.

Az MMR-oltás esetében 15 területi egység érte el a legalább 95%-ot, nyolc pedig 90% alatt maradt.

Bukarest mindkét kategóriában a legalacsonyabb értéket mutatta: a DTaP/IPV/Hib három adagjával való átoltottság mindössze 69,9%, az MMR egy adagjával pedig 68,5% volt. Ugyanakkor a BCG-átoltottság elérte a 99,3%-ot.

A kontraszt figyelemre méltó. Az országos oltási rend szerint a BCG-t a szülészeten, az élet első napjaiban adják be, míg a későbbi oltásokhoz a gyermeknek vissza kell kerülnie az alapellátásba. A különbség utalhat arra, hogy a szülészeti elbocsátást követően gondot jelentett az oltási program folytonossága, de az INSP adatai nem teszik lehetővé az ok egyértelmű meghatározását.

Bukarest sajátos esetében a jelentésből nem állapítható meg, hogy az értékeket milyen mértékben befolyásolta a lakosság mobilitása, a meg nem jelenés, az oltás elutasítása, a hiányos nyilvántartás vagy más tényező.

Az országos átlag nagyon eltérő védettségű közösségeket takart

Az MMR esetében a két szélsőérték közötti különbség meghaladta a 30 százalékpontot: Bukarestben 68,5%, Harghita megyében 99,3% volt.

A DTaP/IPV/Hib esetében az átoltottság a bukaresti 69,9%-tól a Giurgiu megyei 97,3%-ig terjedt.

Ez a területi szórás közegészségügyi szempontból fontos. Különösen a kanyaró esetében egy viszonylag magas országos átlag nem ellensúlyozza olyan közösségek jelenlétét, amelyekben nagyszámú fogékony személy halmozódik fel. A WHO évente legalább 95%-os kanyaró elleni átoltottságot javasol a járványok megelőzéséhez és a közösségi immunitás fenntartásához.

Románia közelmúltbeli tapasztalatai szintén alátámasztják a helyi sajátosságokhoz igazított beavatkozások szükségességét. A WHO 2026-ban arról számolt be, hogy a Brașov, Covasna és Timiș megyében végrehajtott intézkedéseket – az alapellátásban dolgozó egészségügyi szakemberek képzését, kommunikációs tevékenységeket és közösségi elérést – követő előzetes INSP-monitorozás átlagosan mintegy 20 százalékpontos növekedést jelzett az első MMR-adaggal való átoltottságban a 12–24 hónapos gyermekek körében 2025 augusztusához képest.

Az eredmény előzetes, és nem vetíthető ki automatikusan az egész országra, de azt mutatja, hogy a területi különbségek helyileg adaptált megoldásokat is igényelhetnek, nem csupán egységes országos kampányokat.

Egy másik figyelmeztető jel: a nyilvántartások nem voltak teljesen összhangban

Az INSP elemzése azt is vizsgálta, mennyire egyeztek meg a felmérésben használt információk az Országos Elektronikus Oltási Nyilvántartásban rögzített adatokkal.

Mintavételesen az oltást végző orvosok 56,2%-át ellenőrizték. Az adatok az ellenőrzésbe bevont 5 413 háziorvos közül 4 762 esetében, vagyis az esetek 88%-ában egyeztek.

Másként fogalmazva: az ellenőrzésbe bevont orvosok körülbelül 12%-ánál az összevetett adatok nem voltak teljesen összhangban. Ez az arány nem jelenti azt, hogy az oltások 12%-át hibásan jelentették, és nem teszi lehetővé a nyilvántartásban előforduló hibák mértékének közvetlen becslését sem. Arra azonban rámutat, hogy az átoltottság követése nemcsak az oltások beadásától, hanem a teljes és naprakész egyéni nyilvántartásoktól is függ.

A 2018 után történtek megerősítik, hogy a figyelmeztető jel nem volt átmeneti

A következő évekre vonatkozó hivatalos adatok azt mutatják, hogy a probléma nem oldódott meg.

A WHO szerint Romániában az első MMR-adaggal való országos átoltottság a 2018-as 90%-ról 2024-re 78%-ra csökkent. A második adag esetében 81%-ról 62%-ra esett vissza.

2023 decemberében Románia Egészségügyi Minisztériuma országos kanyarójárványt hirdetett, amikor 29 megyében már közel 2 000 esetet regisztráltak.

2024-ben Romániában 30 692 kanyarós esetet jelentettek, ami abban az évben a WHO Európai Régiójának országai közül a legmagasabb szám volt.

Nem lenne helyes ezt a járványt az INSP által 2018-ban elemzett kohorsz gyermekeinek tulajdonítani. A járvány több kohorszban és közösségben, idővel felhalmozódó fogékony személyek következménye volt. A 2018-as dokumentum jelentősége éppen abban áll, hogy megmutatja: a probléma egyes előfeltételei már jóval korábban láthatók voltak.

Mit mond valójában a 2016-os kohorsz?

Az adatokat együtt vizsgálva több, a mai oltáspolitika szempontjából is releváns következtetés rajzolódik ki.

Az első, hogy Romániában az elégtelen átoltottság problémája nem magyarázható kizárólag a világjárvány hatásaival. A DTaP, IPV, Hib és MMR átoltottsága már 2018-ban is a 95%-os cél alatt volt, és számos megyében jelentős volt az elmaradás.

A második, hogy az oltás elutasítása csak az egyik eleme a problémának. Ebben a kohorszban a meg nem jelenés dominált a jelentett okok között, a WHO és az INSP későbbi kutatásai pedig azt mutatják, hogy az elmaradt oltások mögött nagyon különböző mechanizmusok állhatnak, az oltási bizonytalanságtól kezdve a hozzáférési és kommunikációs problémákon át az egészségügyi szolgáltatásokkal való kapcsolat megszakadásáig.

A harmadik, hogy az országos átlag jelentős helyi sérülékenységeket takarhat. A területi egységek között mért több mint 20–30 százalékpontos különbségek azt mutatják, hogy a fogékony személyek felhalmozódása nem egyenletes, ezért a beavatkozásokat a helyi valósághoz is igazítani kell.

A negyedik pedig az, hogy az oltási rendtől elmaradt gyermekek felzárkóztatásának az oltási program állandó részét kell képeznie. A visszahívási rendszerek, a pontos egyéni nyilvántartások, az orvos és a szülő közötti kommunikáció, valamint a közösségi beavatkozások kulcsfontosságúak a hiányos oltási sorral rendelkező gyermekek számának csökkentéséhez.

Mit nem mond el az INSP dokumentuma?

Az elemzésnek fontos korlátai is vannak. A vizsgálat nem a Romániában 2016-ban született valamennyi gyermeket elemzi, hanem csak a júliusban született kohorszt. Emellett az oltási előzményeket e kohorsz élveszületéseinek 85,7%-ánál sikerült felmérni.

Az elemzés a 24 hónapos kori helyzetet írja le, és nem mutatja meg, hogy a hiányosan oltott gyermekek közül később hányan kapták meg az elmaradt adagokat. A 2016 júliusában született gyermekek ma tízévesek, de jelenlegi oltási státuszuk ebből a dokumentumból nem állapítható meg.

Éppen ezért az INSP jelentését nem a ma oltatlan gyermekek statisztikai nyilvántartásaként kell olvasni, hanem az oltási program strukturális sérülékenységeinek korai figyelmeztető jeleként. Azok a problémák, amelyek a következő években sokkal láthatóbbá váltak – az elégtelen átoltottság, a területi különbségek, egyes gyermekek kiesése a követésből és a fogékony kohorszok felhalmozódása – már a 2018-as adatokban is jelen voltak.