Romániai kutatás: a Klebsiella pneumoniae törzsei a tartalék antibiotikumokkal szemben is rezisztensek. Egy gyógyszerkombináció ígéretes eredményeket mutat

A bukaresti „Prof. Dr. Matei Balș” Országos Fertőzőbetegségek Intézetében végzett kutatás magas rezisztenciaszintet mutatott ki a végső terápiás lehetőségként alkalmazott antibiotikumokkal szemben a karbapenemázt termelő Klebsiella pneumoniae törzsek körében. A vizsgált izolátumok mintegy 62%-a egyidejűleg kétféle karbapenemázt termelt, egyes tartalék antibiotikumok esetében pedig a rezisztencia aránya meghaladta a 90%-ot. A kutatók ugyanakkor azonosítottak egy antibiotikum-kombinációt, amely laboratóriumi vizsgálatok során ígéretes aktivitást mutatott.

Az eredményeket 2025 szeptemberében tették közzé a GERMS tudományos folyóiratban. A prospektív vizsgálat egy éven keresztül, 2023 augusztusa és 2024 júliusa között zajlott.

A megállapítások különösen fontosak a 2026 áprilisában, az ESCMID Global kongresszuson bemutatott adatok fényében, amelyek szerint a Klebsiella pneumoniae egyik, antibiotikumokkal szemben rendkívül ellenálló, romániai kórházakban azonosított klónja már endémiássá válhatott az országban.

A karbapenemázt termelő törzsek 62%-a kétféle rezisztenciaenzimet termelt

A kutatásba 139 különböző Klebsiella pneumoniae izolátumot vontak be, amelyeket a Matei Balș Intézetben kezelt betegektől nyertek. Valamennyi izolátum csökkent érzékenységet mutatott a meropenemmel, a karbapenemek csoportjába tartozó antibiotikummal szemben.

Ezek közül 129 izolátum (92,8%) termelt karbapenemázt, vagyis olyan enzimet, amely képes hatástalanítani az ebbe az antibiotikumcsoportba tartozó gyógyszereket.

Az elemzés a rezisztenciamechanizmusok következő megoszlását mutatta:

• 79 izolátum (61,2%) egyidejűleg NDM- és OXA-48-típusú karbapenemázt termelt;
• 29 izolátum (22,5%) NDM-et termelt;
• 12 izolátum (9,3%) OXA-48-típusú karbapenemázt termelt;
• 8 izolátum (6,2%) KPC-t termelt;
• Egy izolátum egyidejűleg NDM-et és KPC-t termelt.

Összességében a 129 karbapenemáztermelő izolátum közül 80 (62%) kétféle ilyen enzimet termelt.

Több különböző karbapenemáz egyidejű termelése jelentős terápiás kihívást jelent, mivel ezek a rezisztenciamechanizmusok korlátozhatják a multirezisztens baktériumok okozta fertőzések kezelésére kifejlesztett antibiotikumok hatékonyságát.

Egyes tartalék antibiotikumok esetében a rezisztencia meghaladta a 90%-ot

A kutatók a 129 karbapenemáztermelő izolátum érzékenységét öt olyan antibiotikummal vagy antibiotikum-kombinációval szemben vizsgálták, amelyeket multirezisztens baktériumok okozta fertőzések kezelésére alkalmaznak.

Az eredmények a következő rezisztenciaarányokat mutatták:

• Ceftolozán/tazobaktám: az izolátumok 98,4%-a;
• Aztreonám: 98,4%;
• Imipenem/relebaktám: 90%;
• Ceftazidim/avibaktám: 83,7%;
• Cefiderokol: 35,7%.

Az öt vizsgált kezelési lehetőség közül a cefiderokollal szemben mutatkozott a legalacsonyabb rezisztenciaarány. Ugyanakkor a vizsgált izolátumok több mint egyharmada ezzel az antibiotikummal szemben is rezisztensnek bizonyult.

A szerzők összehasonlították a cefiderokollal szembeni rezisztenciát a gyógyszer intézeti klinikai alkalmazásának 2024. március 1-jei bevezetése előtt és után is. A rezisztens izolátumok aránya 34,3%-ról 37,1%-ra emelkedett, a különbség azonban statisztikailag nem volt szignifikáns.

Egy antibiotikum-kombináció az izolátumok 98,5%-ával szemben mutatott aktivitást

A tanulmány egyik legfontosabb eredménye két, potenciálisan szinergista hatású antibiotikum-kombináció vizsgálatához kapcsolódik.

A ceftazidim/avibaktám és az aztreonám kombinációja in vitro aktivitást mutatott a 129 vizsgált izolátum közül 127-tel szemben (98,5%).

A második kombináció, az imipenem/relebaktám és az aztreonám együttes alkalmazása, 103 izolátummal szemben (79,8%) mutatott in vitro aktivitást.

Az eredmények különösen figyelemre méltók annak fényében, hogy az önmagában vizsgált aztreonámmal, illetve ceftazidim/avibaktámmal szemben magas rezisztenciaarányokat mértek.

A magyarázat a különböző hatásmechanizmusokban rejlik. Az NDM-típusú enzimek nem inaktiválják az aztreonámot, ezt az antibiotikumot azonban a baktérium által egyidejűleg termelt más béta-laktamázok lebontják. Az avibaktám ezen enzimek egy részét gátolja, ezáltal megvédheti az aztreonámot a lebomlástól.

A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a laboratóriumi eredmények nem bizonyítják automatikusan a klinikai hatékonyságot. További adatokra van szükség a betegek körében elért kezelési eredmények értékeléséhez.

A 2026 júliusában frissített IDSA-ajánlás szerint az aztreonám/avibaktám és a cefiderokol az előnyben részesített terápiás lehetőségek közé tartozik az NDM-termelő Enterobacterales baktériumok által okozott invazív fertőzések esetében. A ceftazidim/avibaktám és az aztreonám kombinációja alternatívát jelenthet, amennyiben az aztreonám/avibaktám nem áll rendelkezésre.

Kapcsolat az ESCMID 2026 eredményeivel: az ST383 klón már endémiás lehet Romániában

A Matei Balș Intézetben végzett kutatás eredményei további jelentőséget kapnak a Valeriu Gheorghiță professzor által 2026 áprilisában, az ESCMID Global kongresszuson bemutatott adatok fényében.

A Medic24 korábbi, a Klebsiella pneumoniae ST383 klónjáról szóló beszámolója szerint a „Prof. Dr. Agrippa Ionescu” Sürgősségi Klinikai Kórházban elemzett, karbapenemekkel szemben rezisztens izolátumok mintegy 30%-a ehhez a klónhoz tartozott.

Az adatok a 2023 és 2025 között gyűjtött bakteriális izolátumok elemzéséből származtak. Az ST383 izolátumok többsége kétféle karbapenemázt, NDM-et és OXA-48-at kódoló géneket hordozott.

A kutatók olyan plazmidokat is azonosítottak, amelyek az antibiotikum-rezisztenciáért felelős genetikai elemeket virulenciafaktorokkal egyesítik. Ez a kombináció további aggodalmakat vet fel a súlyos fertőzések kialakulásának lehetősége miatt.

E megfigyelések és más surveillance-adatok alapján a kutatók felvetették, hogy az ST383 klón Romániában már endémiássá válhatott.

A két kutatás közös problémára világít rá: olyan Klebsiella pneumoniae törzsek jelenlétére, amelyek egyidejűleg NDM- és OXA-48-típusú karbapenemázt termelnek. A Matei Balș Intézetben végzett vizsgálat azonban nem tartalmazott kellően részletes genomikai jellemzést annak megállapításához, hogy a vizsgált izolátumok az ST383 klónhoz tartoztak-e. Eredményei ezért nem tekinthetők e konkrét klón terjedésének közvetlen bizonyítékaként.

Következmények a kórházak és a klinikai gyakorlat számára

A Klebsiella pneumoniae opportunista kórokozó, amely húgyúti fertőzéseket, tüdőgyulladást, sebfertőzéseket és véráramfertőzéseket okozhat, különösen a sérülékeny vagy kórházban kezelt betegek körében.

A Matei Balș Intézetben végzett kutatás során az izolátumok többsége húgyúti fertőzésekből származott (70,5%). Ezeket a sebfertőzések, az alsó légúti fertőzések és a véráramfertőzések követték.

Az eredmények alátámasztják a kórokozó gyors mikrobiológiai azonosításának, a rezisztenciamechanizmusok meghatározásának és az antibiotikum-érzékenységi vizsgálatok elvégzésének fontosságát a kezelés megválasztása előtt, amennyiben ezt a beteg klinikai állapota lehetővé teszi.

Emellett rámutatnak az antimikrobiális rezisztencia monitorozásának, az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését szolgáló intézkedéseknek és az antibiotikumok körültekintő alkalmazásának jelentőségére.

A szerzők hangsúlyozzák, hogy a kutatást egyetlen, fertőző betegségekre szakosodott, magas szintű ellátást nyújtó kórházban végezték, olyan kiválasztott izolátumokon, amelyek csökkent érzékenységet mutattak a meropenemmel szemben. Ezért a megfigyelt százalékos arányok nem tekinthetők a Romániában előforduló összes Klebsiella pneumoniae törzs rezisztenciaarányának.

A vizsgálat további korlátja, hogy a genetikai jellemzést a 129 karbapenemáztermelő izolátum közül mindössze 64 esetében végezték el.

Összességében az eredmények azt mutatják, hogy a többféle rezisztenciamechanizmussal rendelkező Klebsiella pneumoniae törzsek által okozott fertőzések esetében a terápiás lehetőségek rendkívül beszűkülhetnek. Ugyanakkor bizonyos antibiotikum-kombinációk laboratóriumban igazolt aktivitása fontos új irányokat jelölhet ki e fertőzések kezelésében és a jövőbeli klinikai kutatásokban.