Új egyetemes definíció született a szívelégtelenségre. Mi változik 2026-ban?

A világ négy vezető kardiológiai szervezete új egyetemes definíciót tett közzé a szívelégtelenségről egy olyan konszenzusdokumentumban, amely megváltoztatja a betegség leírásának és osztályozásának módját. A frissítés nagyobb hangsúlyt helyez a betegek tünetes stádium előtti azonosítására, a betegség kiváltó okára és időbeli lefolyására, miközben a merev ejekciósfrakció-határértékek központi szerepe háttérbe szorul.

Az új keretrendszert a JAMA folyóiratban megjelent beszámoló ismerteti, és ez a szívelégtelenség második egyetemes definíciója a 2021-ben elfogadott első meghatározást követően.

A konszenzusdokumentumot az American Heart Association (AHA), az American College of Cardiology (ACC), a European Society of Cardiology (ESC) és a World Heart Federation (WHF) dolgozta ki, a Heart Failure Society of America, az ESC Heart Failure Association és a Japanese Heart Failure Society közreműködésével.

A teljes dokumentumot több vezető nemzetközi kardiológiai folyóirat egyidejűleg közölte.

Miért volt szükség új definícióra?

A szerzők rámutatnak, hogy a szívelégtelenség továbbra is jelentős egészségügyi probléma, előfordulása világszerte növekszik, miközben a terminológiai és osztályozási különbségek megnehezíthetik a klinikai gyakorlatot, a kutatást, az epidemiológiai megfigyelést és a prevenciós programokat.

A 2021-ben közzétett első egyetemes definíció célja a nemzetközileg használt fogalmak egységesítése volt, és fontos szerepet adott a „pre-szívelégtelenség” — B stádium — fogalmának, amelyben már olyan eltérések vannak jelen, amelyek a tünetes betegség kialakulásának fokozott kockázatát jelzik.

Az új konszenzus tovább pontosítja ezt a modellt, és a már kialakult szívelégtelenség kezeléséről részben a veszélyeztetett személyek korai felismerésére és a betegség progressziójának megelőzésére helyezi át a hangsúlyt.

Ejekciós frakció: kisebb hangsúly a merev számszerű határértékeken

Az egyik legfontosabb változás a szívelégtelenség bal kamrai ejekciós frakció alapján történő osztályozását érinti.

A merev számszerű küszöbértékeken alapuló elkülönítés helyett az új definíció három szélesebb kategóriába sorolja a klinikai fenotípusokat: csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség, megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség és javult ejekciós frakciójú szívelégtelenség.

A szakértők szerint az ejekciós frakció értékeit klinikai összefüggésben kell értelmezni, mivel azok nemtől, életkortól, etnikai hovatartozástól és az alkalmazott képalkotó módszertől függően is változhatnak. A rögzített határértékek emellett nem minden esetben tükrözik a betegség teljes spektrumát, és a klinikai vizsgálatokba való beválasztást is befolyásolhatják.

Nagyobb jelentőséget kap a „pre-szívelégtelenség” stádiuma

Az új dokumentum megtartja az A-tól D-ig terjedő négy stádiumból álló modellt, de különösen nagy hangsúlyt helyez a B stádiumra — a „pre-HF” vagy pre-szívelégtelenség állapotára.

Ez fontos lehetőséget jelent a korai felismerésre, a monitorozásra és a személyre szabott beavatkozásokra, még mielőtt a betegnél kialakulnának a szívelégtelenség jellegzetes klinikai tünetei.

A megközelítés szemléletváltást tükröz: a tünetes szívelégtelenség kialakulásának megelőzése a már fennálló betegség kezelése mellett a koncepcionális keretrendszer központi elemévé válik.

A szívelégtelenség okainak egyetemes osztályozása

További újdonság a szívelégtelenség etiológiai okainak szabványosított osztályozása.

A dokumentum többek között iszkémiás, hipertóniás, billentyűeredetű, infiltratív, fertőzéses, gyulladásos, toxikus, örökletes, metabolikus, terhességgel összefüggő, stressz által kiváltott és veleszületett okokat, valamint magas perctérfogattal járó állapotokat sorol fel.

Az új taxonómia túl kíván lépni a szívelégtelenség korábbi, jóval általánosabb iszkémiás és nem iszkémiás felosztásán. A kiváltó ok pontosabb meghatározása a kezelés megválasztása, a betegregiszterek és a klinikai vizsgálatok tervezése szempontjából egyaránt jelentős lehet.

A „javulás”, „remisszió” és „felépülés” nem ugyanazt jelenti

A konszenzus hangsúlyozza a szívelégtelenség dinamikus jellegét is. A beteg állapotának alakulása nem feltétlenül lineáris, és megfelelő kezelés mellett a szívműködés jelentősen javulhat.

Az új keretrendszer különbséget tesz javulás, remisszió és felépülés között. Az ejekciós frakció emelkedése önmagában nem jelenti automatikusan sem a betegség, sem a kardiovaszkuláris kockázat megszűnését.

Még azok a betegek is megőrizhetnek bizonyos sérülékenységet, akiknél a szív működését jellemző paraméterek normalizálódnak, ezért hosszú távon is szükségük lehet személyre szabott ellenőrzésre és kezelésre.

A mesterséges intelligencia is megjelenik az új definícióban

A dokumentum a szívelégtelenség korai felismerésére alkalmas új eszközöket is tárgyalja. Ezek közé tartozik a mesterséges intelligenciával elemzett elektrokardiogram, amely hozzájárulhat a bal kamrai diszfunkció felismeréséhez és a szívelégtelenség kialakulási kockázatának becsléséhez.

A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az ilyen technológiákat különböző populációkban és eltérő erőforrásokkal rendelkező egészségügyi rendszerekben is validálni kell, mielőtt széles körben bevezethetők lennének a klinikai gyakorlatba.

A szívelégtelenség eltérő lefolyású betegségként értelmezhető

Az új definíció nagyobb figyelmet fordít a földrajzi különbségekre, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre és az egészség társadalmi meghatározóira is, amelyek egyaránt befolyásolhatják a szívelégtelenség kialakulását és a betegek prognózisát.

A dokumentum pontosítja továbbá a szívelégtelenség rosszabbodása és a dekompenzáció közötti különbséget. A dekompenzáció a kezelés intenzívebbé tételének vagy terápiás beavatkozásnak a szükségességével jár, de nem feltétlenül jelent kórházi felvételt vagy hirtelen állapotromlást.

Összességében az új konszenzus azt javasolja, hogy a szívelégtelenségre kevésbé elszigetelt számszerű értékek alapján, inkább különböző okokkal és fenotípusokkal rendelkező, változatos lefolyású szindrómaként tekintsünk.

Az American College of Cardiology szerint a 2026-os egyetemes definíció a szívelégtelenségről szóló jövőbeli nemzetközi irányelv egyik alapját is képezheti, amelynek megjelenése 2027-ben várható.