Európai konszenzus: rendszeresen ellenőrizni kell a gyermekek és serdülők ínyének egészségét

Már gyermekkorban rendszeresen ellenőrizni kell az íny egészségét, a vizsgálati és kezelési módszereket pedig a páciens életkorához, a fogazat fejlődési szakaszához és együttműködési képességéhez kell igazítani. Ezek az új, gyermekek és serdülők íny- és fogágybetegségeiről szóló európai konszenzus legfontosabb következtetései közé tartoznak.

A dokumentum az Európai Parodontológiai Szövetség (EFP) és az Európai Gyermekfogászati Akadémia (EAPD) együttműködésében készült, három szisztematikus szakirodalmi áttekintés alapján.

A Cronica Dentară által közölt összefoglaló szerint a szakértők hangsúlyozzák, hogy a fogágybetegségek nem kizárólag a felnőtteket érintik. Az ínygyulladás gyakori a gyermekek és serdülők körében, egyes ritkább betegségtípusok pedig korai felismerés hiányában agresszív lefolyásúak lehetnek.

Az ínygyulladás gyakori a gyermekek körében

A dentális biofilm felhalmozódása által kiváltott ínygyulladás a gyermekeket és serdülőket érintő leggyakoribb ínybetegség. Az íny kipirosodásával és duzzanatával, valamint fogmosás közben jelentkező vérzéssel járhat.

Az állapot általában fájdalommentes, és nem okoz csontvesztést vagy a fogágyi tapadás elvesztését. A legtöbb esetben az elváltozások megfelelő szájhigiéniával, valamint a bakteriális lepedék és a fogkő professzionális eltávolításával visszafordíthatók.

Az ínygyulladás a pubertás idején kifejezettebbé válhat, mivel a hormonális változások fokozhatják a szövetek lepedékre adott gyulladásos válaszát. A maradó fogak előtörése, a fogszabályozó készülékek, a nyitott szuvas üregek, a fogtorlódás és a szájlégzés szintén elősegítheti a biofilm felhalmozódását.

A vizsgálatot a gyermek életkorához kell igazítani

A szakértők kiemelik, hogy a gyermekek fogágyi szövetei anatómiai és biológiai szempontból eltérnek a felnőttekétől. A fogváltás, a fogak előtörése, az íny érése, valamint a tejfogazat és a vegyes fogazat sajátosságai befolyásolhatják a vizsgálati eredményeket.

Ezért a parodontális szondázás során kapott értékeket nem szabad automatikusan a felnőtteknél alkalmazott kritériumok alapján értelmezni. Az előtörésben lévő fogak körül fogágytasakhoz hasonló rések alakulhatnak ki anélkül, hogy ezek feltétlenül betegségre utalnának.

A konszenzus évente legalább egy parodontális állapotfelmérést javasol, a vizsgálati módszert pedig az életkorhoz kell igazítani:

• 0 és 6 éves kor között rutinszerű parodontális szondázásra szokatlan tünetek hiányában nincs szükség;
• 7 és 11 éves kor között a vizsgálat magában foglalhatja egyes kiválasztott maradó fogak kíméletes szondázását a vérzés és a fogkő azonosítása érdekében;
• 12 és 17 éves kor között, amikor a maradó fogak többsége már teljesen előtört, a felnőtteknél alkalmazotthoz hasonló parodontális vizsgálat végezhető, kezdetben kiválasztott fogakon.

További vizsgálatokra van szükség, ha szokatlan fogmozgathatóság, aránytalanul súlyos gyulladás, jelentős lepedék- vagy fogkőlerakódás, illetve más javallatból készült röntgenfelvételeken csontszintváltozás figyelhető meg.

Egyes elváltozások szisztémás betegségekkel is összefügghetnek

A jelentés több mint 70 olyan genetikai, veleszületett vagy szerzett betegséget azonosít, amely hatással lehet a gyermekek és serdülők ínyére és fogágyi szöveteire.

A parodontitis súlyos formái egyéb egészségügyi problémákkal nem rendelkező kisgyermekeknél ritkák. Ha a gyulladás szokatlanul erős, a kezelés ellenére fennmarad, vagy gyors fogágyi szövetvesztéssel jár, az orvosoknak egy háttérben álló szisztémás betegség lehetőségét is mérlegelniük kell.

Ilyen esetekben a fogorvos, a parodontológus, a gyermekorvos, a családorvos és más szakorvosok együttműködésére lehet szükség, az azonosított tünetektől függően.

A konszenzus a családi kórtörténet felmérését is javasolja. Ha egy gyermeknél vagy serdülőnél parodontitist diagnosztizálnak, a szülők és testvérek vizsgálata további információkat nyújthat a családi kockázatról.

A megelőzés a dentális lepedék ellenőrzésével kezdődik

Az ínygyulladás megelőzésének legfontosabb eszközei a napi kétszeri fogmosás fluoridos fogkrémmel, az életkorhoz igazított fogköztisztítás és a rendszeres fogorvosi ellenőrzés.

A szülőknek vagy gondozóknak addig kell felügyelniük a gyermek fogmosását, amíg önállóan is képes nem lesz megfelelő és következetes szájhigiéniát fenntartani. A serdülők oktatása és motiválása különösen fontos fogszabályozó készülék viselése esetén, mivel az nehezen tisztítható területeket hozhat létre.

A szakértők a szabad cukrok fogyasztásának korlátozását és a kiegyensúlyozott étrendet is javasolják. A dohányzás, az elektronikus cigaretta használata és a dohányfüstnek való passzív kitettség szintén az íny egészségét befolyásoló környezeti tényezők közé tartozik.

A családnak fontos szerepe van a korai felismerésben

A szülőknek figyelniük kell a fogmosás közben ismételten jelentkező vérzésre, a vörös vagy duzzadt ínyre, a látható lepedék- és fogkőlerakódásokra, az íny visszahúzódására, valamint az olyan fogmozgathatóságra, amely nem magyarázható a tejfogak természetes kiesésével.

Az új európai konszenzus azt javasolja, hogy az íny állapotának felmérése váljon a rutinszerű fogorvosi vizsgálatok részévé, a szájhigiénia fenntartásába pedig az egész családot vonják be. Az elváltozások korai felismerése és az életkorhoz igazított beavatkozások megelőzhetik a betegség súlyosbodását és annak hosszú távú szájüregi következményeit.